Sikerünk titka a Horgászoldal Kupán - Napsugár tó

Olvasóink értékelése: / 2
ElégtelenKitűnő 
Lehet meglepő, de először is azzal kezdeném, hogy ez a verseny számunkra kb. 2-3 hónappal ezelőtt kezdődött.
Ekkor érkeztünk első tesztpecánkra  a tóra, ahol különböző oldódó bojlikkal kísérleteztünk. Majd aztán azt követte még három 1-2 napos hétvégi horgászat. A túrák alatt a tó minden részét kipróbáltuk, úgymint lapos part, a büfé felőli rész, ecetes és a magas part. Ezt azért tartottam fontosnak, mert ha tó bármelyik részére is kerülünk a versenyen, nem érezzük úgy, hogy sötétben tapogatózunk, hanem már kezdetnél van konkrét elképzelésünk hova horgásszunk, miként etessünk.
Ha ezt kihagyjuk, mondhatjuk, hogy van halradar, ami megmutatja a töréseket, púpokat, de soha nem érhet fel azzal a plusz információval amit a horgászatok alatt gyűjthetünk. Illetve, esetleges kapástalanabb időszakban is jobban bízunk a helyben és kitartunk mellette, ha tudjuk, hogy máskor az adott púpról vagy törésről már sok halat fogtunk. Nagy előny ha egy viszonylag rövidnek mondható 50 órás versenyen, nem kell változtatni a helyen.
Az ecetes melletti helyet húztuk, melyet közepesnek ítéltünk meg. Nem ez a favorit hely, de vélhetően nem is a legrosszabb. Örültünk hogy sikerült elkerülnünk a büfé felőli sarkokat, és a tó közepén pecázhatunk. Kipakolásnál amikor a szomszéd ecetes szektor mögött megálltam nagyon megkönnyebbültem , mert onnan megnézve a szektorok beosztását, láttam, hogy a tavon az egyik kedvenc részem most pont a mi pályánkra esik. Korábbi teszthorgászatnál az ecetesről pont abba az irányba horgásztam és rengeteg halat fogtam. Ezzel gyakorlatilag a bal oldali bójánk helye már biztos volt. És abban is biztos voltam, hogy onnan sok halat fogunk majd. A jobb oldali bóját pedig a szektorunk középső vonalára tettük, bentről visszafelé az első púpra. Ezzel tulajdonképpen a pálya jobb oldali részét, ami a sarok felé eset teljesen feladtuk, mert mindannyian úgy gondoltuk, hogy ott kevesebb kapásra számíthatnánk. Ez az elgondolás később be is igazolódott, mert baloldali szomszédunkkal a verseny 2/3-áig fej-fej mellett haladtunk, míg jobb oldali szomszédunk kevesebb halat fogott. Illetve a csónakkal, etetőhajóval is kényelmesen tudtunk közlekedni, mert nem zavartak a zsinórok.
A csali kiválasztásánál megint csak visszakanyarodnék a korábbi Napsugár tavi horgászatokon szerzett tapasztalatokra. Bárkivel beszéltem a tavon az esetek 90%-ban mindig a fűszeres csali került előtérbe. Ami kétségkívül jó választás nekünk is mindig működött, viszont egyszer-kétszer próbáltunk édeset is, és az is legalább olyan jól húzta a halakat.

Ebből kiindulva úgy döntöttünk, hogy teljesen édeset fogunk használni, amit talán kevesebben favorizálnak. Vagy jobban működik mint a fűszeres és ezzel előnybe kerülünk, vagy nem és akkor majd mi is váltunk a már jól bevált csalikra. Kb. 40kg 24-es golyót készítettünk, de volt nálunk a „B” terv részeként némi gyári Mivardi oldódó bojli és Rod Hutchinson bojli is. Az összetételt tekintve a csali szárazanyag része ¾ arányban halliszt és ¼ részben növényi eredetű mixből állt. Rod Hutchinson aromákat használtunk, egészpontosan 3 félét összekeverve (Nouvelle Fizz, Fruit Frenzy és Sweet Mango). Kötőanyagként saját készítésű cukor szirup oldatot alkalmaztunk. A bojlink kb. 3 óra alatt oldódott 24-esről 18-asra.

A verseny kezdetén mind a 4 botra különböző csalit raktunk. Kb. 4-5 óra múlva mire túlvoltunk az első néhány kapáson, megszületett a stratégiánk. Mivel ez idő alatt 2 kapásunk is volt frissen készített édes bojlinkra, melyből kellő mennyiség pihent a szárítózsákokban. Azonnal lecseréltük az összes boton a csalit rá.

A verseny további 45 órájában már csak ezzel csaliztunk az összes boton. Külön nem etettünk csak behordásnál a csali köré szintén ebből a csaliból 15-20 szemet. Időnként, de főleg este etetőhajóval vittük be szereléket, hogy néha egy kicsit koncentráltabb etetés legyen, illetve ne zavarjuk mindig csónakkal a helyeket. Eleinte 1 szem 24-est, majd 2 szemet raktunk fel, aztán visszatértünk az egy szemre, de köré saját anyagából pasztát gyúrtunk. Péntek estétől már ezen sem változtattunk, ez működött a legjobban (egy szem golyó rajta a paszta, kb. 35mm volt mikor bevittük) Azt nem mondom, hogy ezzel a „labdával” sikerült volna szelektálni a halakat, hogy elkerüljük a 4kg alattiakat, melyek nem számítottak, mert azokból továbbra is fogtunk szépen. Viszont sikerült megfognunk a verseny legnagyobb és harmadik legnagyobb halát (12,4kg „Balázska” és 10,9kg). Érdekesség és egyben külön öröm volt számunkra, hogy ezzel a rendkívül édes csalival egyetlen egy amurt sem fogtunk.

Végszerelékünket a lehető legegyszerűbben állítottuk össze. A tógazda által megkövetelt min. 0,45-ös előtétzsinór, forgó, gyorskapocs, a clips-en 120 grammos kapaszkodó ólom. Előkét Rod Hutchinson Tendril 15lb zsinórból kötöttünk kb.15-18 cm-eset, a horog Rod Hutchinson Storm volt, „M”-es méretben.

Ha össze kellene foglalni minek is köszönhetjük sikerünket, akkor azt mondanám, hogy a helyismeretnek, a jól megválasztott csalinak, a kitartásnak és nem utolsó sorban a szerencsének.
Köszönjük az összes résztvevő csapatnak a sportszerű versenyzést, Tóth Gábornak, hogy biztosította számunkra a tavat, és segítőjével együtt megoldotta a folyamatos mérlegelést, az ABK Starcarps Team-nek a napi betevő elkészítését. Egy remek társaság jött akkor ott össze, és az egész verseny egy baráti találkozóvá alakult. Reméljük mindenki jól érezte magát és a jövő évi versenyünkön is megtisztel bennünket.


Tóth Róbert

Horgászoldal Team

Módosítás: (2012. augusztus 22. szerda, 13:27)

 

Utolsó hírek

Közkedvelt hírek

Gyorskeresés
Hirdetés
Paintball & Airsoft
Ki online
Oldalainkat 14 vendég böngészi